A törökországinál ötvenszer nagyobb energiájú földrengések is voltak már
A múlt hétfői törökországi földrengés után már adtunk egy gyors magyarázatot arra, mi okozhatta a katasztrófát, most pedig azt tekintjük át, milyen folyamatok vezethetnek ehhez, hol kell, és hol nem kell számítani ilyen komoly pusztításra. Ezekről a kérdésekről Timár Gábor egyetemi tanárt, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetőjét kérdeztük.
Amióta az emberiség elkezdte feljegyezni a történetét, újra és újra találkozunk földrengések leírásával. A beszámolók jellege nem változott az évezredek alatt: váratlanul és gyorsan lesújtó, esetenként kifejezetten romboló, sok halálos áldozattal járó természeti csapásokról olvashatunk. A földrengések mindig is az emberiség történelmének részei voltak, az ezekhez vezető folyamatok azonban csak a modern tudományoknak köszönhetően nyertek magyarázatot – ma már közismert, hogy a jelenség a földrészek vándorlásával függ össze.
A kőzetek mágnességének vizsgálatával, egyes, már kihalt őslények elterjedésének feltérképezésével többé-kevésbé pontosan tudjuk, hogy a Föld négy és fél milliárd éves életének utolsó 300-350 millió évében hogyan nézett ki a világtérkép, amit ezen a videón is megnézhet:
A körülbelül 3000 kilométer széles Atlanti-óceán helyén 150 millió éve hasadt ketté az a nagy kontinenst, amely a mai Afrikát és Amerikát is magába foglalta. „Ma a partok 3000 kilométerre vannak egymástól. Egy osztással kijön, hogy a távolodás évente 2 centiméter, ezt ma már GPS-szel közvetlenül is meg tudjuk mérni. Ez az a jellemző sebesség, amellyel a Földünket borító kőzetlemezek mozognak: van, amelyik lassabban, évi 1-2 centimétert, de ahol a folyamat a leggyorsabb, ott 10 centiméter is lehet” – magyarázta Timár Gábor.
A kőzetlemezek mozgását a tanszékvezető szerint úgy érthetjük meg legjobban, ha a Föld felszínét egy vízzel borított, fagyos felületnek képzeljük, amelyen jégtáblák úsznak.
– folytatta a szemléltetést Timár Gábor. A legtöbb és legnagyobb földrengés ott keletkezik, ahol ezek a kőzetlemezek találkoznak – nem mindegy azonban, hogyan ütköznek a lemezek. „Az óceán közepén, ahogy a fenti videón is látszik, keletkezik a szilárd lemez anyaga. Nincs ütközés, az itt előforduló viszonylag kis rengések az ellentétes irányban mozgó darabkák közti súrlódás miatt alakulnak ki.
A NAGY RENGÉSEK HELYE OTT VAN, AHOL ÖSSZEÜTKÖZNEK A LEMEZEK.
Ilyenkor a sűrűbb, nehezebb lemez a könnyebb alá bukik, és az anyaga idővel újra felolvad. Ez az ütközés okozza a nagyobb rengéseket. Minél kisebb a különbség az ütköző lemezek sűrűsége között, annál nagyobb földmozgások lehetnek: Japán, Chile, Alaszka, Indonézia mind ilyen helyek” – magyarázta a tanszékvezető.
Alulról viszont melegítjük a vizet, és pont az történik, mint amikor levest főzünk: ahol a víz felmelegszik, feljön a tetejére, ahol lehűlt, visszasüllyed. Ez az anyagmozgással történő hővezetés, azaz a konvekció. Bár a dolog a kőzetek esetében kicsit bonyolultabb, ez az az energiaforrás és ez az a mechanizmus, amely mozgásban tartja a jégtáblákat
– mondta az egyetemi tanár.
Íme egy videó a konvekciós áramlásról:
A törökországinál 50-szer nagyobb földrengések is voltak
Mint mondta, Törökország ugyanakkor nem fér bele ezen országok topligájába, de a felszabadult energia alapján még a második vonalba se.
Az igazán nagy rengések a mostani, törökországinál is 50-60-szor nagyobb energiát szabadítanak fel. Szerencsére az epicentrumuk általában nem esik lakott területe, főleg a tenger alatt történnek. Ahogy a felszabaduló energia felfelé löki a tengerfeneket és vele az óceán vizét, azzal hatalmas szökőárakat okozhat.
A nagy rengéseket a lemezek ütközése okozza
A Föld esetében a hőt adó földmagot a kőzetekből álló földköpeny veszi körül, amelynek felső rétege annyira lehűl, hogy szilárd kőzetburokká alakul.
Ennek a »jégtáblái« a kőzetlemezek, ezek hordozzák a kontinenseket, és így jön létre a fenti videón látható sztori
Timár Gábor megfogalmazása szerint a török–szír határnál a geológiai finomságok bonyolítják a helyzetet. „Délről Afrika és Arábia lemeze ütközik északon Eurázsiával, utóbbinak két kisebb darabja félig le is tört: a görög szigetvilágot hordozó Égei-mikrolemez és a török szárazföld nagy része alatti Anatóliai-mikrolemez. Afrika és Eurázsia közelednek egymáshoz, és mivel itt Afrika lemeze sűrűbb, Kréta és Rodosz déli előterében az bukik az Égei-mikrolemez alá. Ráadásul nemcsak sűrűbb, de nagyon sűrű, egyre jobban és jobban alábukik, így helyet ad, hogy az Égei-mikrolemez kövesse délre. Anatólia pedig, mint egy vonat rákapcsolt kocsija, követi nyugati irányba. Anatólia és Arábia lemezhatára, a Kelet-anatóliai törésrendszer régóta ismert, rendszeresek is a földrengések. Ez halad végig a most elpusztult Gaziantep térségén is.”
Jelen ismereteink szerint nem tudjuk megjósolni, hogy a kőzetek mikor érik el a töréspontot, így a rengést sem lehet előrejelezni. „Még az ilyen, egyértelmű helyzetekben sem: most megmozdult az egész anatóliai térség, és ilyenkor nyilvánvaló annak a veszélye, hogy az ismert törökországi törésvonalakon valahol újabb rengés történjen – ahogy történt is, mert a fő rengés után 10 órával bekövetkezett, majdnem ugyanakkora rengés a törésvonal egyik kapcsolódó ágán pattant ki. Nem tudom azonban megmondani, hogy lesz-e még ilyen, és ha igen, mikor és hol. Kérjek meg mindenkit Isztambultól Erzurumig, hogy a következő 24 órát töltse a szabadban? És ha nem történik semmi – ahogy ott most nem is történt –, komolyan vesznek legközelebb?” – tette fel a kérdést a tanszékvezető.
Ha az elmozdulás folyamatos, Timár Gábor magyarázata szerint nem lesz belőle földrengés. A gond akkor van, ha a Kelet-anatóliai törésrendszer nem mozog folyamatosan.
Márpedig nem teszi, így a feszültség csak halmozódik és halmozódik, mint amikor felhúzom az íjat. Aztán egyszer csak nem bírja tovább a kőzet, eltörik, és évtizedek, évszázadok elmulasztott mozgását két-három perc alatt pótolja be. Most Törökországban körülbelül három métert mozdult el a törésvonal mentén a föld, ennyivel dobta odébb a keresztező utakat, ennyivel hajlította meg a vasúti síneket a földmozgás.
