10 kegyetlen mondat, amit egyetlen gyereknek sem lenne szabadna hallania - Borítékolt a trauma
Szülőnek lenni óriási felelősség. Ezt először akkor érzi meg az ember igazán, mikor az első hetekben újszülött csecsemőjét próbálja életben tartani. Amikor azonban ezt az első akadályt sikerrel veszi a szülőpáros, jön egy sor következő. A hétköznapok taposómalmában néha könnyű megfeledkezni arról, hogy a szülő minden mondatának komoly hatása lehet a gyerek fejlődésére nézve.
Pedig nem lenne szabad, még indulatból sem olyasmit mondani, melyek az alábbiakban elhangoznak. Vannak szülői mondatok, melyek egy életre beleégnek a gyerekekbe és negatív irányban befolyásolják a személyiségfejlődést.
10 kegyetlen szülői mondat
Igen, a szülői lét néha több lemondással, esetleg csalódással jár, mint hittük. Ér panaszkodni, ér beismerni néha, hogy elfáradtunk, tévedtünk, de a gyereket hibáztatni nem ér. A kötődésre való képesség, az önbizalom kialakulása szempontjából óriási szerepe van az első gyerekkori emlékeknek. Az ekkor szerzett tapasztalatok megalapozzák, hogy a későbbieken hogyan viszonyul majd a gyerek a szűkebb és tágabb környezetéhez, mit gondol önmagáról, mennyire bízik meg saját magában, a világban.
Melyek azok a szülői mondatok, amik lerombolják a gyerek önbecsülését? - szólt a kérdés a Redditen. Rengeteg válasz érkezett rá, amikből az alábbiakban szemezgettünk - elrettentő példaként.
Gyerekkorom egy szakaszában duci voltam. Egyszer apám azt mondta nekem, hogy más gyerekek azt fogják hinni, hogy lány vagyok, mert a súlyom miatt nőtt a mellem is. Kinek kell az iskolai zaklatás, amikor a szüleid a leggonoszabb sértésekkel állnak elő?!
„Miért nem tudsz olyan lenni, mint xy?”
„A te hibád, hogy így összekuszálódott az életem.”
„Megszültelek. Tetőt raktam a fejed fölé.” Sajnos vannak családok, ahol ez a válasz a gyerek bármilyen tiltakozására.
Anyám csaknem minden nap elmondta nekem, hogy én voltam az oka annak, hogy nem mehetett egyetemre, nem lett ügyvéd belőle.
A nagyanyám a ’80-as években azt mondta anyámnak: „slampos vagy, a férfiak azt nem szeretik.” Anyám emiatt (és az anyja hasonló kedves megjegyzései miatt) mindig rosszul öltözöttnek, kövérnek érezte magát. A mai napig így van ezzel, pedig a mama már 10 éve meghalt.
Anyám mindig azt mondta: „Szeretlek, de ez nem jelenti, hogy kedvelnem is kell téged.” Ez a mondata 25 évesen is velem van.
„Soha nem leszel képes erre!”
„Én hoztalak erre a világra, és ki tudlak vinni belőle.”
Mindketten azt mondták, ha újrakezdhetnék, nem lenne gyerekük.
