Putyin emeli a tétet, most már mindent a háborúnak rendel alá
A hétvégén tartott orosz elnökválasztás végeredménye, mármint hogy ismét Vlagyimir Putyin lesz az államfő, nem igazán okozott meglepetést. Az már érdekesebb, hogy ilyen arányú – 87 százalékos – volt a győzelme. De mire lesz elegendő a 87 százalék az előtte álló ciklusban? Változik-e, változhat-e a rendszer a következő időszakban? Erre kerestük a választ a Kibeszélőben Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel.
A Kreml választások előtti mozgósítási terveiben szerepeltek célszámok a győzelmi arányra és a részvétel tekintetében is. Takácsy Dorka szerint ezek ellenére is meglepően magasnak tűnik az elért 87 százalék, eredetileg ugyanis 80-82 százalékos győzelmi arányt lőttek be.
A magas részvétel pedig azért volt lényeges, mert ezt meg lehet lobogtatni, mondván, az orosz emberek nagy többsége támogatja Putyint, az ő politikáját és a háborúban való részvételt. Ezt persze nem nehéz elérni, ha tudjuk, bizonyos állami csoportoknak részvételi kvótákat kellett teljesíteniük. Vagyis meghatározták, hogy például a közalkalmazottaknak hány embert kell még magukkal vinniük, ezek neveit előre le kellett adni, és ha nem mentek el, akkor az bizony retorziókat vont maga után. De például a kormánypárt – az Egységes Oroszország – tagjainak már fejenként 10 szavazót kellett magukkal vinniük – figyelmeztet a szakértő a magas részvétel mögött meghúzódó hatalmi technikákra.
Vicces elnökválasztási kampány
A szakértő szerint az oroszok többsége tisztában van azzal, hogy egy ilyen voksolásnál erősen lejt a pálya, azonban talán ez az egyik utolsó olyan legitimációs forma, amellyel élhet a Kreml. Azt is tudja mindenki, hogy az orosz demokratikus intézményrendszert lebontották, az üres homlokzatok még állnak, de a mögöttük lévő intézmények nem jelentenek semmit, a hatalom végül Putyin kezében van.
Putyin kamuellenfelei csak úgy indulhattak az elnökválasztáson, ha elfogadták és aláírták az elnökválasztási kampány alapfeltételeit:
nem kritizálhatják Vlagyimir Putyint,
nem bírálhatják az ukrajnai háborút.
A szakértő szerint nagyon vicces televíziós kampányviták voltak. „Ez a három, gyakorlatilag nem létező elnöki aspiráns vitatkozott egymással a tévékamerák előtt a semmiről úgy, hogy Putyin egyetlen egy vitán sem vett részt.”
A szervezett ellenzék mára eltűnt Oroszországból
Még a legutolsó, 2018-as választások idején is voltak szemmel látható ellenzéki csoportosulások, vezetők az orosz belpolitikában. Azonban aki mára megmaradt, az vagy meghalt, mint az történt a választás előtt egy hónappal a bebörtönzött Alekszij Navalnijjal, vagy jelenleg is börtönben ül.
Ilja Jasint 8 és fél évre, míg Vlagyimir Kara-Murzát 25 év börtönre ítélték, a másként gondolkodók ezrei hagyták el az országot az elmúlt hat évben, és a vidéki ellenzéki hálózatokat teljesen felszámolta a hatalom. Ez volt az a hat év, ami alatt az orosz állami erőszakszervezetek elképesztő hatalmat kaptak, ezzel együtt szigorodtak a jogszabályok, tehát ma már drasztikus börtönbüntetés vár azokra, akik a szólásszabadság csíráival is megpróbálnak élni.
Ma már egy közösségi posztért vagy egy demonstráción egy üres papírlap felmutatásáért is börtönbe lehet kerülni – hangsúlyozta Takácsy Dorka.
Szót ejtettünk arról is, hogy mennyiben volt sikeres az eddigi 13, Oroszország ellen hozott szankció. A szakértő felhívta a figyelmet, hogy a szankciók részben azért nem működnek, mert Moszkva ügyesen játssza ki a termékekre kiadott nyugati tiltást, méghozzá harmadik, azaz közvetítő országok révén.
A beszélgetés során még szó volt arról is, hogy:
Régi-új elnök, változó háborús retorika?
Takácsy Dorka szerint Putyin teljesen magáévá tette az ukrajnai hadműveletet, még kampányoló elnökjelöltként is ez határozta meg a retorikáját. A választás éjszakáján a sajtó előtt mondott beszédében is ezt erősítette meg azzal a kiegészítéssel, hogy egyértelművé tette, az orosz bel- és külpolitika is a háborúnak lesz alárendelve.
A Kreml egyértelműen nyerhetőnek tartja a háborút, hiszen jelenleg a hadiszerencse őket segíti, így semmi nem indokolja, hogy Putyinnak magyarázkodnia kelljen a különleges katonai művelet esetében. Ezt segíti, hogy az orosz hadiipari gyárak már jó ideje három műszakban és megállás nélkül termelnek. 2022 szeptembere óta tart a lopakodó mozgósítás, amelynek befejezését nem jelentették be, vagyis valószínűleg még mindig nem érték el a tervezett 300 ezer újonc besorozását.
Már fájnak a szankciók Moszkvának
Miért indulhattak egyáltalán Putyin ellenében elnökjelöltek, és ők mit nyerhettek ezzel?
Akadályozhatja-e valami, hogy a mostani után 2030-tól Putyin megkezdje 6. elnökségét, és ezzel 200 éve ő lenne a leghosszabb ideig hivatalban lévő orosz vezető?
Ma már csak külföldön létezik orosz ellenzék, de vajon ők el tudnak-e bármit is érni odahaza?
Hogyan, vagy egyáltalán talpra állhat-e az ellenzék Oroszországban?
Átállnak-e teljes mértékében hadigazdálkodásra az oroszok a győzelem érdekében?
Miért sikerült annyi újoncot pénzzel besorozásra csábítani?
Jöhet-e változás az orosz–amerikai kapcsolatokban a novemberi amerikai elnökválasztás után?
